" Mindig, újra és újra... Semmi mást nem csináltam, csak szomorúvá tettelek. Biztosan fájt. Még most sem bírok megmozdulni. Miért fáj annyira megérintenem téged? A dolgok megismétlik önmagukat, mert félek, hogy el foglak veszíteni. Egy rajz által próbáltam meg eltörölni a napot, Amit nem tudtam teljesen elfeledni. Csak fogod ezeket a kezeket mindenféle kérdés nélkül, ugye? Még ha holnap az érzéseid elhalványulnak is, Én változatlanul szeretni foglak. Még ha holnap nem is látsz engem, Feltétel nélkül szeretni foglak."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.